Üdvözöljük a Német Külügyminisztérium honlapján

Heiko Maas német külügyminiszter véleménycikke a berlini fal leomlásának 30. évfordulója alkalmából

Heiko Maas német szövetségi külügyminiszter

Heiko Maas német szövetségi külügyminiszter, © Thomas Imo/photothek.net

04.11.2019 - Cikk

Hol volt, amikor leomlott a berlini fal?

Mindenki, aki közülünk átélte 1989. november 9-t, választ tud adni erre a kérdésre. Hiszen amikor 30 évvel ezelőtt keletnémetek és nyugatnémetek az örömtől sírva borultak egymás karjaiba, nemcsak a német megosztottság ért véget. A fallal együtt leomlott a vasfüggöny is, amely 40 éven keresztül kettészakította kontinensünket.

November 9-én ezért Németországban nemcsak a fal leomlását ünnepeljük. Azt a bátorságot is ünnepeljük, amellyel az emberek egész Közép- és Kelet-Európában kivívták maguknak a szabadságot. Azt az Európát ünnepeljük, amely a jelenben – kevés kivételtől eltekintve – szerencséjére egyesült.

Mi, németek tudjuk, kinek köszönhetjük ezt a szerencsét: annak a többszázezer keletnémetnek, aki az utcára ment a szabadságért. De köszönhetjük ezt a gdanski hajógyári munkásoknak, a balti országok éneklő forradalmárainak, a magyaroknak, akik először vágták ketté a vasfüggönyt, a prágai Charta 77 véleményformáló gondolkodóinak, a pozsonyi gyertyás tüntetőknek, a temesvári felkelőknek –azoknak a nőknek és férfiaknak, akiknek a szabadság iránti vágyuk elsöpörte a falakat és a szögesdrótot. És köszönhetjük ezt nyugati barátainknak és szövetségeseinknek, de Gorbacsov glasznoszty és peresztrojka politikájának is, amely egyengette az újraegyesüléshez vezető utat.

A magyarok voltak azok, akik 1989-ben szolidárisak voltak az NDK-menekültekkel, és ezzel „kiütötték az első követ a falból”. Ez a kő lett mai Európánk alapköve: a szolidaritás Európájáé. A békés Európáé. Azért, hogy méltathassam a magyarok eme különleges hozzájárulását, hétfőn Budapestre utazom politikai megbeszélések céljából valamint, hogy eszmecserét folytassak az 1989-es drámai események kortanúival.

A német egység Európa ajándéka is volt Németország számára – és ez egy olyan évszázad végén történt, amelyben németek elképzelhetetlen szenvedést okoztak e földrésznek.

Ez kötelezettséget jelent számunkra: Európa egyesülésének ki kell teljesednie. Olyan Európát kell építenünk, amely megfelel azon emberek értékeinek és álmainak, akik 1989-ben a szabadság és a demokrácia érdekében az utcára vonultak. Ez az a cél, amely érdekében dolgozunk, amikor majd a következő évben, az újraegyesülés után 30 évvel átvesszük az EU soros elnökségét.

Az euró megmentése, a menekültek befogadásáról és elosztásáról szóló vég nélküli vita – ez mind új árkokat ásott Európában. A Brexittel először éljük át, hogy egy ország elhagyja az EU-t. És Európa számos országában nő azok népszerűsége, akik el akarják velünk hitetni, hogy jobb lenne nekünk kevesebb Európa.

Ugyanakkor világos, hogy ebben a világban csak akkor álljuk meg a helyünket, ha mi, európaiak összetartunk. Hiszen a négy, világméretű kihívással – a globalizációval, az éghajlatváltozással, a digitalizációval és a migrációval – semelyikünk nem tud egyedül megküzdeni. A Budapestről, Berlinből vagy Párizsból érkező felhívások önmagukban elhalnak Moszkvában, Pekingben és sajnos egyre nagyobb mértékben Washingtonban is. Csak Európa hangjának van döntő súlya. Ezért a nemzeti magánakcióknak végre tabuvá kell válniuk Európában.

  • Közösen kell formálnunk és megvalósítanunk az európai politikát olyan országokkal szemben, mint Oroszország és Kína. Ehhez hatékonyabb európai diplomáciára, mindenekelőtt mindannyiunk részéről több rugalmasságra van szükség. Elbukunk, ha 27 nemzeti megközelítés létezik.
  • Közösen többet kell tennünk annak érdekében, hogy a szomszédságunkban – a Donyec-medencében, Szíriában, Líbiában - keletkezett konfliktusokat mérsékeljük. Ennek érdekében erősítenünk kell Európa eszközeit, amelyekkel békésen rendezheti a konfliktusokat. És szükségünk van egy valódi európai védelmi unióra, a NATO kiegészítéseként, amely önállóan tud cselekedni ott, ahol ez szükséges.
  • Közösen kell küzdenünk a nemzetközi rend fenntartásáért, és el kell érni, hogy mi legyünk a multilateralizmus szövetségének a szíve. Hiszen ennek a rendnek a fenntartásától függ a mi európai békénk is.
  • Közösen kell vállalnunk a vezető szerepet az éghajlatvédelemben. Bátor politikai döntésekre és valódi társadalmi erőfeszítésekre van szükség, hogy kontinensünk az évszázad közepére klímasemlegessé váljék. Ha ez nem sikerül, akkor eljátsszuk gyermekeink jövőjét.
  • Közösen kell erősítenünk az európai gazdaságot, hogy ne morzsolódjék fel a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi vitában és technológiai versenyben. A következő EU-költségvetésnek ezért a jövő költségvetésévé kell válnia, amely célzottan fektet be a kutatásba, csúcstechnológiába és digitalizációba. Csak így biztosíthatjuk Európa jólétét.
  • Közösen kell arról gondoskodnunk, hogy az uniónk belül is összetartson. Európa akkor erős, ha polgárainak szociális biztonságot tud nyújtani, ha nemcsak a gazdasági, hanem a szociális sztenderdjeink is egybenőnek. És Európa akkor erős, ha a tiszteletben tartjuk és megvalósítjuk az olyan értékeket, mint a jogállamiság.

1989 ősze megmutatta, hogy mire vagyunk képesek mi, európaiak, ha nemzeti határainkon túl tekintve gondolkodunk és cselekedünk; milyen erő rejlik bennünk, ha kiállunk a szabadság és demokrácia, jog és igazságosság mellett. Ez az erő volt az, amely legyőzte a falakat és a határokat. Ez az erő volt az, amellyel érvényre tudtuk juttatni értékeinket egy egyre inkább tekintélyelvűvé váló világban.

Ennek a világnak szüksége van Európa szabadságot kivívó bátorságára, szükség van 1989 bátorságára. Merjünk európaiak lenni és európaiként cselekedni – fenntartások nélkül!

(megjelent a Magyar Nemzet 2019. november 2-i számában)

Lap tetejére