Néhány nappal ezelőtt az egyik kijevi metróállomáson világra jött egy kislány. Úgy hallottam, a Mia nevet kapta. Családjának - mint emberek millióinak Ukrajna-szerte - menedéket kellett keresnie. Menedéket a bombák és rakéták, tankok és gránátok elől. Félelemben és fájdalomban élnek. Arra kényszerülnek, hogy elváljanak szeretteiktől. Mert Oroszország támadó háborút kezdett Ukrajna ellen.

Azt hiszem, a mai szavazásnál Miáról lesz szó. A gyermekeink jövéjéről van szó. Arról a jövőről van szó, amelyet mi magunk határozhatunk meg. Az országom külügyminisztereként állok itt Önök előtt, de németként is, akinek az a hihetetlen előjog jutott osztályrészül, hogy Európában, békében és biztonságban nőhetett fel. A II. világháború vége után, egy olyan kegyetlen háború után, amelyet a Náci‑Németország kezdett, 76 évvel ezelőtt alakult meg az Egyesült Nemzetek, hogy biztosítsa a békét és a biztonságot. Az ENSZ azért jött létre, amint az az alapokmányában áll, „hogy a jövő generációit megóvja a háború korbácsától.” Itt az én generációmra gondoltak, de Mia generációjára is.

Az Egyesült Nemzetek alapelvei alkotják békénk kereteit: a közös szabályok alapján felépített, a nemzetközi jogon, együttműködésen és békés konfliktusrendezés alapján álló rend kereteit. Oroszország brutálisan megtámadta ezt a rendet. És éppen ezért ebben a háborúban nemcsak Ukrajnáról van szó, nemcsak Európáról van szó, hanem mindannyiunkról.

Oroszország háborúja új korszakot jelent. Válaszúthoz értünk. A tegnap bizonyosságai ma már nem érvényesek. Ma olyan új valóssággal kell szembenéznünk, amelyet senki nem választott. Ezt a valóságot Putyin elnök kényszerítette ránk.

Oroszország háborúja támadó háború. És az alapját aljas hazugságok képezik, amelyeket Lavrov külügyminiszter, ma, itt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában újból megismételt. Ön azt mondja, önvédelemből cselekednek. De az egész világ látta, hogy hónapokon keresztül folytak a támadás előkészületei, csapatösszevonásokat hajtottak végre. Ön azt mondja, Oroszország azért cselekszik, hogy az orosz anyanyelvű embereket megvédje az agressziótól. De ma az egész világ látja, miként bombázzák az orosz nyelvű ukránok házait Harkivban. Ön azt mondja, Oroszország békefenntartókat küld. De az Önök tankjai nem visznek magukkal vizet, bébiételt. Az Önök tankjaik nem hoznak békét. Az Önök tankjai halált és pusztítást hoznak. És igazából visszaélnek a Biztonsági Tanács állandó tagjaként kapott hatalmukkal. Lavrov úr, saját magát becsaphatja. De minket nem tud becsapni. A népeinket nem fogja becsapni - és a saját népét sem fogja becsapni.

Oroszország háborúja új valóságot jelez. Mindegyünknek határozott és felelős döntést kell hoznia és oldalt kell választania. Országom fokozottan támogatja Ukrajnát gyógyszerekkel, élelmiszerrel, humanitárius segélyszállítmányokkal és szállással a menekültek számára. A ma itt jelenlévők közül sokan teszik ezt. És ezt nagyon üdvözlöm.

Eljutnak hozzánk híresztelések - ebben a teremben is - hogy Ukrajnából menekülő afrikai származású embereket diszkriminálnak az EU határainál. Ma délelőtt Lengyelországban voltam. Lengyel és francia kollégám és persze jómagam is világossá tettük: függetlenül az állampolgárságától, származásától vagy bőrszínétől, minden menekültnek védelmet kell nyújtani.

Úgy döntöttünk, hogy katonailag is támogatjuk Ukrajnát, hogy az agresszor ellen védekezni tudjon az Alapokmány 51. cikkével összhangban. Németország teljesen tudatában van történelmi felelősségének. Ezért a jelenben és a jövőre nézve is hitet teszünk a diplomácia mellett, és mindig a békés megoldást keressük. De, ha a békés rendünket megtámadják, akkor szembe kell néznünk az új valósággal. Ezért felelősségteljesen kell cselekednünk. És ezért kell kiállnunk a béke mellett.

Amikor az elmúlt napokban körbetelefonáltam a világot, akkor néhány kollégám azt mondta: „Azt akarjátok, hogy szolidárisak legyünk Európával? De a múltban számíthattunk rátok?” Őszintén szólva világosan meg kell mondanom Önöknek: Megértem őket. Megértjük Önöket. És én valóban hiszek abban, hogy mindig hajlandónak kell lennünk arra, hogy kritikusan szemléljük a korábbi elkötelezettségeinket a világban. Kész vagyok erre.

De most a jelenről van szó. Családokról van szó, akik metróállomásokon keresnek menedéket, mert bombázzák a házaikat. Az ukrán nép életéről és haláláról van szó. Európa biztonsága a tét. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya a tét. Szinte minden itt képviselt országnak egy nagyobb, hatalmasabb ország a szomszédja. Mindanyiunkról szó van, Hölgyeim és Uraim.

Éppen ezért nyomatékosan kérem Önöket, hogy továbbra is álljanak ki a béke mellett, és szavazzák meg az előterjesztett határozatot. Desmond Tutu püspök azt mondta egyszer: „Aki igazságtalan helyzetben semleges marad, az elnyomó oldalára áll.” Ma mindenkinek döntenie kell. A béke vagy az agresszió között. Az igazságosság vagy az erősebb akarata között, a cselekvés vagy az elfordítjuk a fejünket között.

Ha ma a szavazás után haza megyünk, gyerekeinkkel, partnerünkkel, barátainkkal, családunkkal ülünk egy asztalnál. Mindannyiunknak a szemükbe kell majd néznünk, és elmondani, hogyan döntöttünk.