Mindig a turisták kegyének az ingadozásától függ, hol vannak éppen a célországok, ha a nyári szabadságról van szó. Az NDK-ból indult utazási hullám azonban, amely 1989 nyarán elérte Magyarországot, minden addig ismert dolgot maga mögé utasított.

Az állítólagos turisták azonban nem a balatoni strandok miatt jöttek. Azért utaztak Magyarországra, mert élt a fejükben egy kép, amelytől nem tudtak megszabadulni. Ez pedig abba a kerítésbe vágott lyuk volt, amely kerítés évtizedek óta megosztotta Európát. Magyarország ugyanis elkezdte lebontani az osztrák határon álló határvédelmi berendezést. És jöttek az emberek, hogy megkeressék a nyugatra vezető lyukakat a kerítésen. Már nem volt lehetséges a visszaút az NDK-ba. A fejükben élő kép olyan dinamikus folyamatot indított be, amelyet egyszerűen többé nem lehetett már feltartóztatni.

Hölgyeim és Uraim!

Ez a dinamikus folyamat hatástalan maradt volna az 1989 nyarán érzékelhető óriási segítőkészség nélkül. Mindenekelőtt a magyar emberek szolidaritásának köszönhető, hogy nem alakult ki menekültkatasztrófa. Ők egyengették az NDK-menekültek szabadságba vezető útját – habár még ők maguk is a saját szabadságukért küzdöttek.

És ezt a máltaiak megélt felebaráti szeretetének köszönhetjük. Ott voltak, amikor az akkori nyugat-német nagykövetségnek be kellett zárnia a túlzsúfoltság miatt. Az Önök központja, ez az épület itt, befogadótáborrá vált. És együtt Önnel, Kozma atya, és Csilla von Boeselagerrel a máltaiak a templom területén megszervezték az NDK-menekültek számára az első nyilvános tábort.

Ön Kozma atya, egy táblát akasztott a bejárat mellé, a következő latin felirattal: „ianua patet, cor magis – nyitva a kapu, még inkább a szív.” Mennyire igaza volt.

Az itt jelenlévők közül sokan a kimerültség határáig segítettek. Szeretnék szívből köszönetet mondani a segítségükért. Reményt adtak a szükségben, az egyes embereknek is, de ennél sokkal többről volt szó.

Olyan reményt adtak, amely beteljesült. Szeptember 10-én Horn Gyula magyar külügyminiszter bejelentette, hogy megnyitják a határt az NDK-menekültek előtt. Nekik alig volt poggyászuk, de valamennyien magukkal vitték az emlékét annak, hogy segítséget kaptak a nehéz időkben.

Mi, németek ezt sosem fogjuk elfelejteni. Hiszen tudjuk, hogy országunk történelmének egyik talán legboldogabb pillanatához elvezető út Magyarországon keresztül vezetett.

Hölgyeim és Uraim!

1989 megmutatta, mire képesek az európaiak, ha bátrak. A magyar döntés a határnyitásról ilyen pillanat volt. Az NDK-vezetés akarat ellenére született meg. De ez a döntés az emberség melletti döntés is volt. Ez a közös örökség azonban kötelez is minket: fáradhatatlanul dolgoznunk kell egy olyan Európán, amely beteljesíti azok álmait és értékeit, akik 1989-ben az utcára vonultak szabadságért és demokráciáért.

A szabadság az ellentmondásból él. És a demokrácia az ellenzékből él. Éppen ezért védekeznünk kell, ha megkérdőjelezik a jelen Európájában az egykor elért vívmányokat.

Talán ma is olyan képet kellene magunkkal vinni, amely bátorságot ad. Ez pedig azoknak a napoknak Európa-szerte tapasztalt szolidaritása. Megmutatja, milyen erő rejlik bennünk, európaiakban, ha túllépve nemzeti érdekeinken cselekedünk. Ma is. Ki kell ezt használnunk.

Köszönöm.