Üdvözöljük a Német Külügyminisztérium honlapján

Heiko Maas német szövetségi külügyminiszter köszöntője 2020. október 03-án, a Német Egység Napja alkalmából

Heiko Maas német szövetségi külügyminiszter

Heiko Maas német szövetségi külügyminiszter, © Thomas Imo/photothek.net

02.10.2019 - Cikk

Ujjongó, egymást ölelgető, az örömtől egyszerre síró és nevető emberek a Brandenburgi Kapu előtt. Az ilyen megindító képeket kötjük össze a fal 1989 novemberi leomlásával és a Német Egység 30 évvel ezelőtti létrejöttével.

Az egész világ hitetlenkedő csodálkozással nézte, milyen erőket szabadít fel az emberek bátorsága, és miként tudja békésen megdönteni a jog és a szabadság utáni vágy a diktatúrát. Bármennyire is meglepetésszerűek voltak mindenki számára az 1989-es őszi események – a berlini fal leomlása nem a semmiből jött. Ezt a történést előkészítette a megbékélés és közeledés politikája és az évtizedes, a civil társadalmak között folytatott, az embertől emberig érő, a falat átlépő párbeszéd, és ezt bátor emberek kényszerítették ki. Egy évvel később, 1990. október 03-án a szövetségesekkel és szomszédokkal folytatott intenzív és bátor politikai tárgyalások eredményeként hivatalosan is végbe ment a két német állam egyesülése. Nekik is köszönhető, hogy országunk ma szilárd része a nemzetközi közösségnek, és biztos helye van az egyesült, békés Európában.

A német egység 30 éve nemcsak a németországi embereknek kínál alkalmat a visszatekintésre, hanem a világon sokak számára is. Az akkori üzenet úgy hangzott, hogy a nagy dolgokat nem lehet egymagunkban elérni – hanem csak szoros együttműködésben a szomszédainkkal és partnereinkkel.

A bizalomteljes és szoros együttműködés a német külpolitika vezérelve. Még akkor is, ha a közös megoldásokat kereső küzdelem nem jár mindig olyan gyors eredménnyel, mint ahogy azt valamennyien szeretnénk, a kompromisszumot nélkülöző magánakciók és a nemzeti önzéshez való visszatérés a tévutat jelenti, amely semmi jót nem hoz.

Hiszen valamennyien érezzük, hogy az emberiség nagy témáira vagy közösen találunk megoldást, vagy sehogy. Nem utolsó sorban a korona-világjárvány mutatta ezt meg. Ezeknek a megoldásoknak az kell, hogy legyen az alapja, hogy törekszünk a még több eszmecserére és az egymás iránti még mélyebb megértésre. Ez nem egyedül a politika feladata, hanem a civiltársadalomé, az oktatásé és a kultúráé is.

Éppen a művészet és a kultúra teremti meg a párbeszéd értékes hídjait. Ezekkel érthetjük meg társadalmaink álmait és traumáit, és kereshetünk közös távlatokat.

Az immár 30 éve egyesült Németország kiáll a békepolitika mellett, és az együttműködés révén megszületett döntéseket támogatja – mind az Európai Unióban, mind az Egyesült Nemzetekben és a Szövetség a multilateralizmusért együttműködésben is, amelyet Németország partnereivel közösen hívott életre.

A berlini fal leomlása és Németország újraegyesítése megmutatta nekünk, hogy sok minden lehetséges, ami sokáig lehetetlennek tűnt. Ehhez bátorságra, akaratra és ösztönre van szükség, hogy a megfelelő időpontban a megfelelő döntéseket hozzuk meg. A jelenben is erre van szükségünk: mint világközösség rendkívüli kihívások előtt állunk. De nincs okunk a beletörődésre. Ha visszaemlékezünk az ENSZ 75 évvel ezelőtti megalakulására, közvetlenül a II. világháború rémségei után, látjuk, hogy az embereknek minden oka meglett volna, hogy bizalmatlanok legyenek egymással. Minden okuk meglett volna, hogy tartsanak a jövőtől. Ennek ellenére azt mondták: megalapítjuk az Egyesült Nemzeteket, mert hiszünk abban, hogy közösen jobban fel tudunk lépni a béke és a szabadság mellett.

Erre gyakrabban kellene emlékeznünk. Van okunk a reményre. És mikor, ha nem épp a mai napon lennének ennek a tudatában a németországi emberek!

Lap tetejére