Melyik kommunikációs forma lehetne olyan univerzális, annyira független nyelvtől, származástól és múlttól, mint a művészet? Valószínűleg ezért nevezik a művészetet a kultúrákat összekötő hídnak. Mint ismeretes az ízlésről nem lehet vitatkozni. Az azonban biztos, hogy mind Magyarország, mind Németország nagy művészeket adott a világnak. Régen és ma is a művészet a sokszínűségből élt, és a két ország mindig is kapcsolódott egymáshoz. Tudta, hogy Albrecht Dürer édesapja magyar származású volt? Vagy hogy Moholy-Nagy László nagy mértékben hatott a német Bauhaus-mozgalomra?

Manapság is fontos kapcsolódási pont a művészet Magyarország és Németország között. A „Művészet és kultúra“ címet viselő rovatunkban néhány olyan intézményt és személyt mutatunk be, akik a német-magyar kapcsolatoknak művészi jelleget kölcsönöznek: Az egyik ilyen példa a berlini művészeti és innovációs intézet, az IFAI. Közös művészeti vásárok révén nem csak műveket hoz össze az intézet, hanem a fenntartható fejlődés céljával egyesíti is azokat. Nicole Loeser kurátor arról számol be, milyen innovatív dolgokat tesznek német és magyar művészek a környezetünkért.

Az Art Quarter Budapest is a cserét és a kölcsönös tanulást tűzte a zászlajára. Német és magyar művészek egymásnak adják itt a kilincset. Tanulnak egymástól, új dolgokat sajátítanak el, és művük egy részét itt hagyják.

A művészet sokrétűen köti össze Németországot és Magyarországot. Úgy a film, mint a színház területén egymás mély megértését alakította ki Németország és Magyarország. Hogyan is? Ezt meséli el Udo Pörschke, német-magyar dokumentumfilmek rendezője, és Lotz Katalin, a Magyarországi Német Színház igazgatója.